Újévi fogadalmak…
… helyett inkább mégsem erről, hanem csak úgy általában köszöntésről írnék.
Remélem, még nem untátok meg állandó írásaimat és nem akartok elzavarni halászni. Szerintem mindenkinek hiányoznék. 🙂
Ha eddig még nem tettem meg, mert miért is tettem volna, hiszen indokom sem volt rá, most megteszem:
Boldog új évet kívánok!
Ez ne csak szólam legyen az internet pöcegödrében, hanem legyen valóság és remény. Legyen mindenki olyan életvidám, boldog, reményteljes és üde színfolt kis országunkban, amennyire csak embertől kitelhet. Jóllehet, mindennapjainkra szükséges a humor és annak minden válfaja, beleértve a pesti humort/kabarét is. De az élet nem csak móka és kacagás, hanem kemény meló is. A mindennapok elviseléséhez és a nehézségek túléléséhez kívánok minden olvasómnak türelmet, kitartást és békés derűt. Olyat, amilyen csak a magyar embereknek van.
Azért, hogy tényleg a vége jó legyen és felcsendülhessen a sokakban percnyi vígaszt nyújtó mosoly és nevetés, fogadjátok sok szeretettel a csattanót:
Elérkezett végre a várt Újesztendő
Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendő
Kövér, tiszta búzát arasson a kasza,
És minden magyarnak jól álljon a
– nyakkendője.
Hazánk boldoguljon, virulj magyar népem
Székesfővárosunk épüljön ki szépen
Terjedjen az erény, vesszen, ami durva
Minden utcasarkon álljon egy-egy
– hirdetési oszlop.
Kopasz koponyával, görnyedő derékkal
Sok vén sportman a testkultúráért él-hal.
Ám, de másnap masszőr dörzsöli az inát,
Így jár, aki nagyon szereti a
– baracklekvárt.
Megáradt a Duna, nézni is rettentő,
Elveszett száz lélek, bedőlt sok háztető.
Még az öreg Gellért hegye is megingott,
Mert Kovács kapitány olyan nagyot
– füllentett.
Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amint látom.
Kérdem tőle múltkor: miért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
– fájt a foga.
Május van, tavasz: a szerelem hónapja,
Az ébredő vén föld új ruháját kapja.
Ember is, állat is örül a tavasznak,
S lenn a Duna-parton a kutyák is
– örülnek.
Reng a búzakalász az alföldi rónán,
Ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszat,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
– kaszakövet.
A csajozós hagyományaimhoz híven pedig egy kicsit szabadabb formába öntve nyújtom át csak nektek:
kegyetlen tél csókolja ajkadat,
és jéghideg szél rázza ki farkadat.
Melegitsen téged is egy szexörült liba,
Mert sapkánál sálnál jobb a forró pina.
Buék minden kitartó olvasómnak és visszavárlak mindannyiótokat:
Zolee boy és a csajok (Tercsi, Kata, Klára)